Rágó, rágógumi

A rágógumi segít megőrizni a fogak egészségét

 

Bár a rágózás nem helyettesítheti a fogmosást, étkezés után érdemes bekapnunk egy cukormentes drazsérágót vagy egy fogfehérítős rágógumit.
A rágózás ugyanis fokozza a nyáltermelést, a nyál pedig segít eltávolítani az ételmaradékokat a fogakról, így a fogkő, a fogszuvasodás és a többi gyakori fogászati probléma hatékonyabban megelőzhető. A rágózás ezen kívül a fogazatot és az ínyt is erősíti. A rágó természetesen csak akkor bír a fenti jótékony hatásokkal, ha cukormentes változatot választunk belőle. Ellenkező esetben csak tovább rontja a fogak állapotát, akárcsak egy szelet csokoládé vagy cukorka.

A leggyakoribb fogproblémák

 

A rendszeres fogmosás elmulasztása számtalan fog- és ínybetegséget okozhat. Ha egészséges fogakat szeretnénk, étkezés után addig is rágózzunk, amíg nem tudunk fogat mosni.
Bár az időnkénti fogorvosi vizsgálatokat nem ússzuk meg ezzel, tovább egészségesek maradnak a fogaink, és ritkábban kell majd szembenéznünk az alábbi problémákkal.

Fogkő

 

A fogkő nem más, mint az étkezés során a fogak közé lerakódó ételmaradék megkeményedett, elmeszesedett, érdes felületű, sárgásbarna változata. Ez nemcsak esztétikai problémát jelent, hiszen, ha nem előzzük meg a kialakulását, vagy nem gondoskodunk a már kialakult fogkő fogászati eltávolításáról, komolyabb baj is lehet az eredménye. A fogkő eltávolítása fogorvos feladata; érdemes évente legalább egyszer szakembert felkeresnünk e célból, hiszen a fogkövet egyszerű fogmosással már nem lehet eltávolítani. Ha nem kezeltetjük, kellemetlen szájszagot és szájízt okozhat, de akár fogínysorvadás vagy fogínyvérzés is lehet a következménye. Illetve, a fogkő kedvez a baktériumok megtelepedésének, ami fogágygyulladáshoz vagy akár a fogak kihullásához is vezethet. A fogászati kezelés alkalmával a fogorvosi asszisztens a fogkövet egy magas frekvenciájú rezgéseket kibocsátó eszközzel, egy ultrahangos depurátorral távolítja el.

Fogszuvasodás

 

A fogszuvasodás igen gyakori fogbetegség, amely a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt érinti. Hazánkban a kamasz gyerekek fogainak már átlagosan a fele szuvas. A fogszuvasodás oka, hogy az elfogyasztott szénhidráttartalmú élelmiszerek maradványai lerakódnak a fogak között, és ha nem mossuk meg a fogunkat, vagy legalább nem rágunk cukormentes rágógumit étkezések után a következő fogmosásig, azok károsítják a fogzománcot. Ha sérült a fogak felszíne, illetve gyakran eszünk édességet, nagyobb esélyünk van a fogszuvasodásra. Az ételmaradék lebomlásakor keletkező anyagok különböző baktériumok táptalajai lehetnek. A baktériumok anyagcseréjének végtermékeként pedig olyan anyagok jönnek létre, amelyek a szervezetre nézve károsak lehetnek. A termelt tejsav például kioldja a fogzománc létfontosságú anyagait, a fluort, a kalciumot és a foszfort. Ha a fogat folyamatosan savas hatás éri, a zománcréteg beszakad, és egy egyre mélyülő lyuk keletkezik. Az üregben elszaporodó baktériumok a fog ereit és idegeit is megtámadhatják; ilyenkor már gyökértömésre is szükség lehet. Sokkal egyszerűbb tehát megelőzni a fogszuvasodást: rendszeresen és alaposan fogat mosni, illetve, ha erre épp nincs lehetőségünk, étkezés után rágózni – természetesen csak cukormentes rágógumival.

Fogínygyulladás

 

A fogínygyulladás oka, hogy a fogak között az étkezések során lepedék rakódik le, amelyben, ha nem távolítjuk el rendszeresen, baktériumok telepedhetnek meg. A baktériumok anyagcseréjének végtermékei gyulladást okozhatnak, amely akár ínysorvadással, a csontanyag bomlásával, sőt, fogaink elvesztésével is végződhet. Ha az ínyünk duzzadt, piros, visszahúzódik, viszket, fáj vagy vérzik, valószínűleg fogínygyulladással állunk szemben. A betegség megelőzésének legegyszerűbb módszere az alapos fogmosás – illetve lehetőség híján legalább az étkezések utáni rágózás –, a fogselyem és szájvíz használata, illetve a fogkő rendszeres eltávolíttatása.

Fogínygennyesedés

 

A fogíny gennyesedésének leggyakoribb oka, hogy egy mélyebben fekvő fogrész begyulladt, és a váladék az ínyen keresztül távozik. A dudor gennyes és érintésre fájhat. Ha fogínygennyesedést tapasztalunk, lehet, hogy az egyik fog idegei elhaltak, és a foggyökér csúcsa körüli csont elfertőződött. A probléma kezeléséhez a fogorvosnak meg kell találnia és kiiktatnia a gennyes gócot. A fogínygennyesedést szintén rendszeres fogmosással előzhetjük meg.

Fogínysorvadás

 

A magyar lakosság mintegy hetven százalékának van fogínysorvadása, amelyet a fogkő okoz. Étkezés során lepedék rakódik le a fogon, amely, ha nem távolítjuk el – nem mosunk fogat vagy legalább rágózunk étkezések után –, a fogak íny alatti részén is megjelenik. A fogíny egy idő után visszahúzódik, a kialakult tasakokban pedig baktériumok szaporodnak el. Súlyos esetben a fogak meglazulhatnak és kihullhatnak.

A helyes fogápolás

 

A fenti fogbetegségek és más hasonló fogászati problémák megelőzésének legalapvetőbb eszköze a rendszeres fogmosás. Legalább naponta kétszer fogat kell mosni, de a legjobb minden étkezés után. A fogmosáshoz használjunk fluoridos fogkrémet és olyan fogkefét, amely kellően gyengéd az ínyhez, ám hatékonyan tisztít, és még a leghátsó fogakat is elérjük vele. Az elektromos fogkefe jó megoldás. A fogkefét legalább háromhavonta, az elektromos változat fejét pedig félévente cseréljük újra. A fogmosás legalább három percig tartson. Alaposan súroljuk át a fogak minden felületét, a fogközöket és a nyelvet is. Majd használjunk fogselymet, és szájvizes öblítéssel fejezzük be a műveletet. A rendszeres fogorvosi vizsgálat, az elhasználódott tömések cseréje és a fogkő évenkénti-félévenkénti eltávolíttatása szintén elengedhetetlen. Ne fogyasszunk túl sok szénhidrátban gazdag élelmiszert, édességet, és ha épp nincs lehetőségünk fogat mosni, étkezés után rágjunk cukormentes rágógumit.

A rágózás átmeneti megoldás fogmosás helyett

 

Egyre több gyermek, kamasz és felnőtt rágózik – ám ez nem csupán hóbort vagy „vagányság”; egészségügyi előnyei is vannak. Bár a rágózás nem helyettesítheti a fogmosást, étkezések után jó szolgálatot tesz egy cukormentes, fogfehérítő, mentolos vagy gyümölcsízű rágógumi. A rágás ugyanis edzi és így erősíti a fogakat és az ínyt, a keletkező nyál pedig lemossa a fogak felületéről a rárakódott ételmaradékokat. Így azokban nem telepednek meg baktériumok, amelyek a zománcot lebontó anyagokat kezdenének el termelni. Ezért hasznos, ha mindannyiunk zsebében vagy táskájában ott lapul egy csomag rágógumi, amelyből egyszerűen előkaphatunk egy szemet akár a buszon, akár a munkahelyünkön ebédszünetben. Arra azonban figyeljünk, hogy olyan helyen ne rágózzunk, ahol nem illik: például színházban, iskolában, üzleti tárgyaláson vagy állásinterjún.

A rágógumi története

 

Rágógumit már ötezer évvel ezelőtt is fogyasztottak őseink, természetesen még nem mai formájában. Az újkőkorszak idején már használták a száj tisztítása céljából. A mai rágógumihoz hasonló, nyírfakéregből készült kátrányból gyártott első darabot 2007-ben fedezte fel egy régészhallgató Finnországban. A fertőtlenítő hatású fenolokat tartalmazó nyírfakérgen fognyomok is voltak, ebből következtettek a kutatók a lelet funkciójára. Az észak-amerikai aztékok szintén rágóztak, elsősorban a nők; céljuk az volt, hogy szájukat kellemesebb illatúvá tegyék. A Manilkara chicle vagy a Manilkara zapota trópusi fa nedvéből készült gumis anyagot használták erre a célra. Rájöttek, hogy az említett fák megszáradt nedve, a kaucsuk rágcsálható, és attól fogva tudatosan gyűjtötték a gyantát. A maják szintén rágtak hasonló anyagokat ilyen célokból. Az ókori görögök a pisztáciagyanta vagy masztix rágcsálásával tették frissebbé a leheletüket, amelyet méhviasszal lágyítottak. Az európai telepesek az amerikaiaktól vették át a rágógumirágás szokását.

A modern rágógumi

 

A buborékká fújható rágógumit Walter Diemer találta fel véletlenül. Rózsaszín ételfestéket kevert a rágóhoz, mert a gyárában más éppen nem volt elérhető. A cukorbevonatos rágóval Frank Henry Fleer is próbálkozott 1906-ban, azonban nem járt sikerrel: az édesség nem vált népszerűvé. Első rágógumija, a Blibber-Blubber ugyanis nagyon ragadós volt, és hamar kidurrant, így hiába lehetett óriási buborékokat fújni belőle, nem lett népszerű. De Fleer nem adta fel. 1928-ban aztán egyik alkalmazottjának sikerült is egy olyan rágógumit kikísérleteznie, amely már nem volt olyan ragadós. A Dubble Bubble már népszerűvé vált, sőt, az amerikai katonák ellátmányának is a része lett, akik rendszeresen osztogatták a lakosság tagjainak, így még szélesebb körben elterjedt. Megjelent a rágógumi-automata is, ebből kínálták a rágót. Az 1950-es években jelent meg a cukormentes rágógumi, így élvezeti értéke mellett a rágó jótékony hatását is élvezhették a fogyasztók.
A nikotinos rágógumit 1996-ban dobták a piacra. Azóta számtalan változatot gyártanak, a legkülönbözőbb formákban, színekben és ízekben.

Rágógumifajták

 

Rengeteg típusú rágógumi létezik, akár az alapanyag, akár a forma, akár az ízesítés, akár a funkció szempontját vesszük figyelembe.

rágógumi alapanyag

 

A rágó alapanyaga lehet természetes: a Manilkara chicle vagy a Manilkara zapota nevű, a többek közt az amerikai őserdőkben honos fák kérgéből nyert tejszerű nedv; illetve mesterséges: a vegyi úton előállított szintetikus gumi, a poliizobutilén. A nem vízoldékony fázist egy vízoldékony fázissal, édesítővel, ízanyaggal és színezékkel keverik.

rágógumi formák

 

A rágó formája szinte bármilyen lehet, erre nincs szabály; a kivitelezés csak a gyártó fantáziájától függ. Tény azonban, hogy a legtöbb rágógumimárka drazsé, pálcika vagy téglalap alakban dobja piacra termékeit. Az egyik – főként a gyerekek körében – legnépszerűbb rágógumi a golyórágó. A gyermekek által látogatott intézményekben, például vidámparkban, fesztiválokon és más szabadtéri rendezvényeken felállított, fémből és műanyagból készült automatából pénz bedobása után nyerhető ki a rágógumi. Ez különböző színekben és ízesítésben kapható, és a kicsik legnagyobb örömére akár hatalmas buborékok is fújhatók belőle. A húsz évvel ezelőtt hódító, klasszikus, vékony, hosszú téglalap alakú rágót mára felváltotta a drazsé; a legtöbb élelmiszerboltban kapható márka ilyen formában hozzáférhető. A töltött rágó általában golyó vagy párna (drazsé) alakú, és a közepén valamilyen ízesítet folyadék található. A mára felnőtt generáció gyermekkorában volt népszerű a vastagabb, kisebb téglalap alakú „Donald-rágó”, amely csomagolása egy-egy rajzfilmfigurás képet vagy lemosható tetoválást is rejtett. A szalagrágó henger alakúra feltekerve kapható, ebből a fogyasztó akkora darabot tép le, amekkorát szeretne. A cső- vagy spagettirágó hasonló alakú, csak nem lapos, hanem hengeres.

A rágógumi funkciói

 

A pusztán élvezeti cikként szolgáló rágógumik mellett kaphatók különböző, konkrét célra alkalmazható rágók is. A cukormentes rágógumik élvezeti cikként fogyaszthatók, azonban a fogakat sem károsítják, hiszen cukor helyett mesterséges édesítőszereket tartalmaznak. A rágógumihoz különböző vitaminokat, illetve ásványi anyagokat is hozzáadhatnak.
Létezik fogfehérítő rágó is, amely segít ismét természetes színűvé varázsolni az elszíneződött fogakat. Különböző gyógyszerek rágógumi formájában is kaphatók: ezzel a módszerrel a hatóanyag gyorsabban a véráramba juttatható, mintha tablettát vennénk be. A nikotinos rágó a dohányzóknak segít a leszokásban. A rágógumi nikotintartalmának köszönhetően kielégíti a dohányos nikotinéhségét, illetve a száját is lefoglalja, így nem kíván rágyújtani. A fenti funkciókon kívül az elsősorban a szájhigiénia fokozására gyártott rágógumik kellemessé teszik a leheletet, tisztítják a fogakat, illetve edzik az állkapcsot és az ínyt.

rágó ízesítése

 

A rágógumik különböző, változatos ízekben kaphatók. A klasszikus íz a mentol, ám ebből is számtalan típus elérhető. Mentolos íz nyerhető a fodormentából, a borsmentából vagy a zöldmentából; ám a rágógumikat gyakran ízesítik eukaliptusszal, meténggel, fahéjjal, édesgyökérrel, illetve különböző gyümölcsökkel, például zöldalmával, cseresznyével, málnával, eperrel, naranccsal, szőlővel, dinnyével, citrommal, áfonyával – illetve a felsorolt ízeket adó mesterséges aromákkal.

A rágózás és a fogyókúra

 

Egy amerikai kutatócsoport kísérletének eredményei szerint a rendszeres rágógumirágás csökkenti a nassolási vágyat, azaz a rágózó kevesebb rágcsálnivalót fogyaszt, tehát ez az „édesség” még a fogyókúrát is segíti. A vizsgálatot száztizenöt tizennyolc és ötvennégy év közötti, rendszeres rágógumi-fogyasztó nő és férfi körében végezték el.

A kísérlet két részből állt. Mindkét alkalommal tápanyagdús szendvicseket szolgáltak fel az alanyoknak ebédre, majd az első részben az evést követő három órában óránként tizenöt percen keresztül cukormentes rágót rágtak, a másodikban pedig nem. Egy kérdőívet töltettek ki velük, amelyben arra kellett válaszolniuk, mennyire éhesek, álmosak, szívesen nassolnának-e, illetve mennyire érzik magukat energikusnak. Valamint nassonlivalókat is felszolgáltak nekik, édeset és sósat egyaránt.

A kísérlet eredménye azt mutatta, a rágózást követően az anyagok kevésbé számoltak be éhségérzetről, nassolás utáni vágyról és energiahiányról; illetve kevesebbet fogyasztottak a felkínált rágcsálnivalókból. A vizsgálat tanúsága szerint tehát a rágózás csökkenti a nassolás utáni vágyat, így kevesebb üres kalóriát fogyaszt az alany, tehát kevésbé hízik.
Azaz, a rágógumi – bár önmagában természetesen nem elegendő erre a célra, de – a fogyókúra hatékony eszköze is lehet.